Fogalmak



Kapcsolt vállalkozás:

A kapcsolt vállalkozások alatt azokat a társaságokat értjük, amelyek egymásban tulajdoni részesedéssel bírnak. 
A Tao tv. jelenleg hatályos rendelkezése szerint kapcsolt vállalkozásnak minősülnek a következő vállalkozások:

“az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik”;
“az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik”;
“az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettejükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni”;
„a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll”;
“az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval” az előbbi pontokban meghatározott viszonyban áll”;
„az adózó és más személy, ha köztük az ügyvezetés egyezőségére tekintettel az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás valósul meg”.

Többségi befolyás:

Többségi befolyás az a kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egy jogi személyben a szavazatok több mint felével (ötven százalékával) vagy meghatározó befolyással rendelkezik.


 Meghatározó befolyás:

Természetes, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (azaz a befolyással rendelkező) akkor bír meghatározó befolyással egy jogi személyben, ha annak tagja vagy részvényese és jogosult a jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsági tagok többségének megválasztására és visszahívására; illetve ha megállapodás alapján a jogi személy más tagjai is a befolyással rendelkezővel azonosan szavaznak (feltéve hogy együtt a szavazatok több mint 50%-val rendelkeznek).

A törvény szerint meghatározó befolyás abban az esetben is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a fentebb említett jogosultságok közvetett módon biztosítottak.


Szokásos piaci ár:

Szokásos piaci árnak hívjuk azt az árat, amelyet a kereskedelmi ügyletek független felei egymás között összehasonlítható körülmények között érvényesítenek vagy érvényesítenének. A szokásos piaci ár mindig változó, hiszen a legtöbb gazdasági ügylet árát a piac és annak változása alakítja ki.

Szokásos piaci ár: az az ellenérték (ideértve a kamatot is), amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének.

Ezt a meghatározást alkalmazza a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao tv.) is.


Szokásos piaci ár meghatározásának módszerei, és az ehhez kapcsolódó fogalmak:

A piaci árat többféleképpen meg lehet határozni, az adózási szempontból elfogadott módszereket pedig – az OECD Transzferár Irányelvekben foglaltakkal összhangban – a Tao tv. tartalmazza.

Az alkalmazható módszereket 3 csoportba foglalhatjuk:

léteznek az úgynevezett hagyományos módszerek, ezek az összehasonlító független árak módszere, viszonteladási árak módszere, valamint a költség-jövedelem módszer
az ügyleti nyereségen alapuló módszerek közé tartozik az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer, továbbá a nyereség megosztásos módszer
egyéb módszerek
Összehasonlító független árak módszere (comparable uncontrolled price method – CUP) – az ellenőrzött ügylet során felszámított árat összeveti egy összehasonlítható független ügyletben hasonló körülmények között felszámított árral.

Viszonteladási árak módszere (resale price method – RPM) – alapja az az ár, amelyen egy kapcsolt vállalkozástól megvásárolt terméket független vállalkozásnak továbbértékesítenek. Ezt egy megfelelő bruttó haszonnal csökkentve határozható meg a szokásos piaci ár.

Költség-jövedelem módszer (cost plus method – CPLM) – alapja az a költség, amely az áru / szolgáltatás szállítójánál merül fel az ellenőrzött ügylet során. Ezt egy megfelelő költségarányos haszonnal növelve határozható meg a szokásos piaci ár.

Ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer (transactional net margin method – TNMM) – azt a megfelelő költségalapra vetített nyereséget vizsgálja, melyet az adóalany egy kapcsolt ügyletben elért.

Nyereség megosztásos módszer (profit split method) – célja, hogy kiküszöbölje a kapcsolt ügyletben kikötött speciális feltételek, vagy felhasznált eszközök, pl. immateriális jószág nyereségre gyakorolt hatását. Meghatározza azt a nyereséget, amelyet a kapcsolt vállalkozások az ellenőrzött ügyleten együttesen elérnek, és amelyet az ellátott funkciók, alkalmazott eszközök és viselt kocákzatok alapján egymás között felosztanak. A nyereség felosztása oly módon történik, ahogyan az független felek között történt volna.

A módszerek között korábban fennállt hierarchia megszűnt, azonban az OECD Transzferár Irányelvek felhívja a figyelmet, hogy a hagyományos módszerek általában megbízhatóbb eredményre vezetnek.


Transzferár:

Azon gazdasági ügyletekben, ahol egymástól nem független felek vesznek részt, a résztvevők gyakran nem a piaci árat alkalmazzák. A kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árat nevezzük transzferárnak, vagy elszámoló árnak.

Ha a transzferár eltér a szokásos piaci ártól, akkor az adózó növelni köteles, vagy – a feltételek fennállása esetén – csökkentheti az adózás előtti eredményét a társasági adó vonatkozásában. Mivel a kapcsolt vállalkozások egymás közötti gazdasági ügyletei számos visszaélésre adhatnak okot, ezért ha a felek egymással a piaci ár mellett transzferárakkal is kereskednek, erről transzferár-nyilvántartást kell vezetni.

Az adóhatóság kiemelt figyelmet szentel a kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteire, és a visszaélések felfedezése esetén komoly büntetéseket is kiróhat az érintettekre.



További fogalmak


Alacsony hozzáadott értékű szolgáltatás:

Kapcsolt vállalkozások között megvalósuló egyes meghatározott szolgáltatások, amelyekre teljesül, hogy azt a csoport egyik tagja a csoport másik, vagy több tagjának, vagy a vállalatcsoport valamennyi tagjának nem főtevékenysége keretében nyújtja. Ilyen szolgáltatásnak minősülnek egyes információs-technológiai szolgáltatások; ingatlanügyletek; szakmai, tudományos, kutatási, műszaki tevékenység; oktatási tevékenység; adminisztratív szolgáltatások; szállítás, szállítmányozás, rakományozás, raktározás, tárolás; és egyéb ügyletek, melyeket a PM rendelet 1. sz. mellékletében TESZOR szám szerint nevesít.


Bruttó nyereség (Gross Profit):

Egy vállalkozási ügyletből származó bruttó nyereség az az összeg, amelyet az ügylethez hozzárendelhető beszerzések, vagy az eladott áruk előállítási költségének az ügylet bruttó bevételéből való levonása útján számítunk ki, megfelelően elvégezve a leltár vagy a kereskedelmi készlet növekedését vagy csökkenését tükröző helyesbítéseket, de figyelmen kívül hagyva más költségeket.


Ellenőrzött ügylet vagy kapcsolt ügylet

Két, egymással kapcsolt vállalkozásnak minősülő társaság közötti ügylet.


Előzetes árképzési megállapodás (Advance pricing arrangement –APA):

A megállapodás keretében az adóhatóság az adóalany kérelmére megállapítja a kapcsolt vállalkozási viszonyban álló társaságok közötti szokásos piaci árat vagy ártartományt, illetve ennek meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, és erről határozatot bocsát ki. Az eljárás lehet egyoldalú, például egy adóhatóság és egy adóalany között, vagy többoldalú, amikor két vagy több adóhatóság megállapodását tartalmazza.

A kérelem benyújtását megelőzően lehetőség van előzetes konzultációs eljárásra is, melynek során az adóalany és az adóhatóság előzetesen egyeztetnek az eljárás lefolytatásának feltételeiről, az együttműködés módjairól.

A szokásos piaci ár megállapítása díjköteles, melynek mértéke az eljárás típusától függően, 500 ezer forinttól 10 millió forintig terjedhet.


Funkcionális elemzés (Functional analysis):

A kapcsolt vállalkozások által, az ellenőrzött ügyletek során és a független vállalkozások által, az összehasonlítható független ügyletek során végzett funkciók elemzése (figyelembe véve a felhasznált eszközöket és a vállalt kockázatokat). A funkcionális elemzés jelentősége kiemelkedőnek tekinthető a transzferárak vizsgálatánál.


Független ügylet:

Egymástól független vállalkozások közötti ügyletek.


Haszon (Cost plus mark-up):

Az a különbözet, amelyet az áruk vagy a szolgáltatások szállítójánál az ár és az ügylet során felmerülő közvetlen és közvetett költségek között mutatkozó különbségként határoznak meg.


 Immateriális jószág (Commercial intangible):

Az üzleti tevékenység (például az áruk előállítása, vagy szolgáltatások nyújtása) során használt nem anyagi javak, valamint olyan jog, amely önmagában értelmezhető üzleti vagyon az ügyfeleknek történő átadás vagy a vállalkozás működése során.


Kölcsönös egyeztető eljárás (Mutual agreement procedure):

Olyan eszköz, amelynek segítségével az adóhatóságok a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények alkalmazását illető viták rendezése céljából együttműködnek. Ez az eljárás használható a transzferárak módosításából esetlegesen eredő kettős adóztatás kiküszöbölésére.


Közvetett számlázás módszere (Indirect-charge method):

Az a módszer, amikor a csoporton belüli szolgáltatásokért költség-allokációs és arányosítási módszerek alapján számláznak.


Közvetlen számlázás módszere (Direct-charge method):

Az a módszer, amikor bizonyos csoporton belüli szolgáltatásokért közvetlenül számláznak egyértelműen meghatározott módszer alapján.


Összehasonlító elemzés (Comparability analysis):

Egy kapcsolt ügylet összehasonlítása egy független ügylettel vagy ügyletekkel. A kapcsolt és a független ügyletek akkor tekinthetők összehasoníthatónak, ha az ügyletek közötti különbségek egyike sem érinti érdemlegesen a vizsgált tényezőt (pl. összehasonlító árat vagy hozamot), vagy ha meglehetősen pontos helyesbítések útján az ilyen különbségek érdemleges hatásai kiküszöbölhetők.


Szokásos piaci ár elve (Arm’s length principle):

Az OECD tagországok által elfogadott nemzetközi standard, amelyet a transzferárak adózási célokra való megállapításához kell használni. Az OECD Modellegyezmény 9. cikke a következőket írja elő: amennyiben „két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatai tekintetében olyan feltételeket teremt vagy köt ki, amelyek különböznek attól a független vállalkozások között alkalmazottaktól, úgy az a nyereség. Amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, azonban e feltételek miatt nem ért el, e vállalkozás nyereségéhez hozzászámítható és ennek megfelelően megadóztatható.”


Szokásos piaci ártartomány (Arm’s length range):

Azon értékek tartománya, amely elfogadható annak megállapítására, hogy egy kapcsolt ügylet feltételei megfelelnek-e a független felek között alkalmazott feltételeknek, és amelyet vagy egyazon transzferár-képzési módszer több összehasonlítható adatra való alkalmazásából, vagy többféle transzferár-képzési módszer alkalmazásából származtatnak.


Transzferár nyilvántartás nyelve:

Azon értékek tartománya, amely elfogadható annak megállapítására, hogy egy kapcsolt ügylet feltételei megfelelnek-e a független felek között alkalmazott feltételeknek, és amelyet vagy egyazon transzferár-képzési módszer több összehasonlítható adatra való alkalmazásából, vagy többféle transzferár-képzési módszer alkalmazásából származtatnak.


HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

X